Seneca Idézetek

„Más vétkeket el lehet rejteni, és titokban lehet dédelgetni; a harag nyíltan megmutatkozik, és kiül az arcra: minél nagyobb, annál nyilvánvalóbban tör elő.”

„Az emberiség kölcsönös segítségre született, a harag kölcsönös pusztulásra: az előbbi a közösséget szereti, az utóbbi az elidegenedést.”

„Vannak dolgok, amelyeknek a kezdete hatalmunkban áll, de amelyek, ha kibontakoztak, saját erejüknél fogva sodornak magukkal, és nem hagynak visszautat.”

„Az a legmegbízhatóbb erény, amely hosszan és gondosan mérlegeli önmagát, uralkodik magán, és lassan, megfontoltan lép előtérbe.”

„Aki ártatlannak mondja magát, inkább külső tanúkra tekint, mint a saját lelkiismeretére.”

„Semmi sem illik kevésbé ahhoz, aki büntetést szab ki, mint a harag; a büntetésnek ugyanis annál nagyobb ereje van a megjavításra, minél megfontoltabb ítélettel mondják ki.”

„Mi is lehetne méltatlanabb a bölcshöz, mint hogy szenvedélyei mások gonoszságától függjenek?”

„Hogy ne haragudj egyes emberekre, az egész sokaságnak meg kell bocsátanod, az egész emberi nemet fel kell oldoznod.”

„Hosszan tartó küzdelemre van szükségünk az állandó és szaporán tenyésző bajok ellen; nem is azért, hogy legyőzzük őket, hanem csupán azért, hogy ne hatalmasodjanak el rajtunk.”

„Ami másoknak rettegést okoz, maga is félti önmagát.”

„A bajok, amelyektől szenvedünk, gyógyíthatók; és mivel természetes hajlandósággal születtünk a jóra, maga a természet segít nekünk, ha megpróbáljuk jobbá tenni életünket.”

„Mi lehet pihentetőbb a békés léleknél, és mi fárasztóbb a haragnál?”

„Legyen a bölcs mértéktartó, és amikor kissé erélyesebben kell cselekedni, az erőt hívja segítségül, ne a haragot.”

„A játékok is hasznosak lesznek: a mértékletes öröm ugyanis felüdíti az elmét, és helyes egyensúlyba hozza.”

„Mindig hagynunk kell némi időt eltelni, mert az idő feltárja az igazságot.”

„Igen nagy bajt okoz, ha készségesen elhiszünk mindent, amit hallunk; gyakran meg sem kellene hallgatnunk, mert olykor jobb, ha megtévesztenek, mint ha megtévesztést gyanítunk.”

„Semmi sem táplálja hát jobban a haragot, mint a túlzó és elégedetlen fényűzés: a lelket kemény bánásmóddal kell megedzeni, hogy csak a súlyos ütéseket érezze meg.”

„Tegyük fel, hogy büntetnek bennünket; ne csak arra gondoljunk, amit elszenvedünk, hanem arra is, amit tettünk: ítéljük meg korábbi életünket.”

„Mennyivel messzebbre terjednek a kötelesség szabályai, mint a törvényéi!”

„Mi lehet igazságtalanabb annál, mint titokban hitelt adni valaminek, és nyíltan haragudni miatta?”

„Ahogyan minden testrész együttműködik, mert az egész test érdeke, hogy mindegyik ép maradjon, úgy az embereknek is kímélniük kell egymást, mert közösségre születtek.”

„A nagy lélekhez az illik, hogy semmibe vegye az ellene elkövetett sérelmeket; a bosszú legmegvetőbb formája, ha ellenfelünket nem tartjuk méltónak arra, hogy bosszút álljunk rajta.”

„Semmi sem igazságtalanabb annál, mint hogy valaki megörökölje apja viszályait.”

„Ha valaki haragszik rád, haragjára jótéteményekkel válaszolj: az a viszály, amelyet csak az egyik fél vállal, magától elenyészik; a harchoz két ember kell.”

„Mennyivel dicsőbb minden sérelmet és sértést visszaverni magunkról, mint aki minden fegyver számára áthatolhatatlan páncélt visel; hiszen a bosszú beismerése annak, hogy megsebeztek bennünket.”

„A lelki nagyságnak nincs nagyobb bizonyítéka annál, mint hogy semmi, ami veled történik, nem képes haragra gerjeszteni.”

„Vállalkozásaink ne legyenek hát sem kicsinyesek, sem elbizakodottak és vakmerők; reményeink ne kalandozzanak messzire otthonról; ne próbáljunk olyasmit, aminek a sikere, ha elérjük, magunkat is meghökkentene.”

„Valahányszor úgy látszik, hogy egy vita a szokásosnál hosszabb vagy hevesebb lesz, fékezzük meg már a kezdetén, mielőtt erőre kapna.”

„Nem mindenki ugyanúgy sértődik meg; tudnod kell hát, mi a saját gyenge pontod, hogy különös gonddal óvhasd.”

„Aki igyekszik megtudni, mit mondanak róla, és kiássa a rosszindulatú történeteket, még ha titokban mondták is el őket, az maga rombolja le saját lelki nyugalmát.”

„Az emberek nagy része maga gyártja a sérelmeit, vagy alaptalan gyanút táplálva, vagy apróságokat felnagyítva.”

„Képzeljük magunkat annak a helyébe, akire haragszunk: jelenleg a saját fontosságunkról alkotott túlzó kép tesz hajlamossá a haragra, és nagyon is készek vagyunk másokkal megtenni azt, amit magunkkal szemben nem tudunk elviselni.”

„Küzdj keményen önmagaddal, és ha nem tudod legyőzni a haragot, ne hagyd, hogy ő győzzön le téged: máris felülkerekedtél rajta valamennyire, ha nem mutatkozik meg, ha nem engedsz szabad utat neki.”

„Külső viselkedésünk fokozatosan hatni kezd belső gondolatainkra.”

„Ne egyetlen óra vagy nap alapján alkoss ítéletet; vedd szemügyre elméd egész hajlandóságát: még ha nem tettél is rosszat, képes vagy rá.”

„Mennyivel jobb begyógyítani egy sérelmet, mint megbosszulni?”

„Soha nem lesz jó sora annak, akinek kín látni, hogy valakinek jobb sora van nála.”

„Ugyanazokra a dolgokra vágyni, aminek a barátság kötelékévé kellett volna válnia, viszályok és gyűlölet forrása lesz.”

„Minden érzékünket erőssé kell nevelnünk: természetüknél fogva sokat képesek elviselni, feltéve, hogy a lélek nem kényezteti el őket.”

„A lélek elég erős ahhoz, hogy elviselje azokat a bajokat, amelyekre felkészült.”

„Nyugtassuk meg teljesen a saját lelkiismeretünket, de ne törekedjünk arra, hogy elismerést szerezzünk magunknak.”

„Az élet nem tűri a pazarlást, és nincs fölösleges időnk, amelyet eldobhatnánk.”

„Ez a lélegzet, amelyet oly drágának tartunk, hamarosan elhagy bennünket; addig pedig, amíg lélegzünk, amíg emberek között élünk, gyakoroljuk az emberséget: senkinek se okozzunk rettegést, és senkire se jelentsünk veszélyt.”

„A nagy és jó lélek sajátossága, hogy nem a jó tettek gyümölcsére vágyik, hanem magukra a jó tettekre, és akkor is jó embert keres, ha már rosszakkal találkozott.”

„Senki sem vezeti főkönyvben az ajándékait, és nem követeli a visszafizetést napra és órára pontosan, mint egy kapzsi hitelező.”

„A jótéteményt nem lehet kitapintani és kézbe venni: olyan dolog, amely csak a lélekben létezik.”

„Sokkal többre becsüljük azt, ami készséges kézből érkezik, mint azt, ami teli kézből.”

„Jótéteményeinket a józan észnek kell vezetnie; figyelembe kell vennünk az időt, a helyet és az elfogadó jellemét: ezek a súlyok a mérlegen, amelyektől függ, hogy ajándékainkat jól vagy rosszul fogadják.”

„Bizony sok embert az állhatatosság hiánya tesz bőkezűvé.”

„Éppen akkor tenni szemrehányást valakinek, amikor szolgálatot teszel neki, merő őrültség; ez annyi, mint sértést keverni a szívességeidbe.”

„Ha állandóan a saját szolgálatainkat emlegetjük, megsértjük barátunk érzéseit.”

„Kerüljük a hiú dicsekvést: hallgassunk, és hagyjuk, hogy a tetteink beszéljenek helyettünk.”

„Jótéteményeinknek nemcsak a kezdetét, hanem a végét is szem előtt kell tartanunk; ne pusztán olyasmit adjunk, amit az emberek örömmel fogadnak, hanem olyasmit, aminek az elnyerése később is örömmel tölti el őket.”

„Az a legjobb ember, aki készségesen ad, soha nem kér viszonzást, és örül, ha mégis viszonozzák; mivel ugyanis igazán és valóban elfelejtette, mit adott, úgy fogadja, mintha ajándék volna.”

„Fontoljuk meg, nem kellene-e még gondosabban megválasztanunk, kinek tartozzunk, mint azt, hogy kinek adjunk.”

„Először a személyes döntés szabadságát kell megadnod nekem, és csak azután a jótéteményedet.”

„Aki hálával fogad egy jótéteményt, máris törlesztette az első részletét.”

„Nincs szükség szavakra; ha úgy érzünk, ahogyan kell, hálánk megmutatkozik az arcunkon.”

„Sohasem fogyunk ki a panaszra való okból, ha a jótéteményeket a rossz oldalukról nézzük.”

„Akiknek az elméje teljesen arra szegeződik, amit megszerezni remélnek, megvetéssel néznek mindarra, ami már az övék.”

„Senki sem lehet egyszerre irigy és hálás, mert az irigyek hajlamosak panaszkodni és szomorkodnak, a hálásak viszont örvendeznek.”

„A jelenlegi jó még nem egészen teljes, valamilyen balszerencse félbeszakíthatja; a jövő függőben van és bizonytalan; ami viszont elmúlt, az biztonságban van eltéve.”

„Nem érdem hálásnak lenni, ha nem lehet veszély nélkül hálátlannak lenni.”

„Egyes jótétemények sokba kerülnek annak, aki adja őket; mások sokat érnek az elfogadónak, de az adónak semmibe sem kerülnek.”

„A jótétemény a hálás embernek szüntelen örömet ad, a hálátlannak viszont csak egy pillanatra szerez örömet.”

„De ki áll olyan magasan, hogy a szerencse ne tehetné szükségessé számára még a legalacsonyabb sorú ember segítségét is?”

„Minden ember ugyanabból az ősi törzsből származik; senki sem előkelőbb születésű a másiknál, kivéve annyiban, amennyiben jelleme nemesebb, és alkalmasabb a jó cselekedetekre.”

„Akár természetről, akár sorsról, akár szerencséről beszélsz, ezek mind ugyanannak az Istennek a nevei, aki különböző módokon él hatalmával.”

„Semmit sem szabad ésszerű indok nélkül tenni: a jótétemény sem igazi jótétemény, ha ésszerű indok nélkül adják, hiszen minden tisztességes cselekedetet értelem kísér.”

„A természet mindnyájunkat megajándékoz azzal a hatalmas előnnyel, hogy az erény fénye egyformán világít mindenki elméjébe; még azok is látják, akik nem követik.”

„Mire alapozhatnánk biztonságunkat, ha nem arra, hogy kölcsönösen segítünk egymásnak?”

„Hasznos hálásnak lenni; én mégis akkor is hálás leszek, ha árt nekem.”

„Jobb a rosszakkal is jót tenni azért, hogy a jókkal jót tehessünk, mint túl keveset adni a jóknak attól tartva, hogy a rosszaknak is jut belőle.”

„A bölcs mindkét oldalt mérlegeli: tudja, mekkora a tévedések hatalma, milyen bizonytalanok az emberi dolgok, és mennyi akadály áll a tervek sikere előtt.”

„Könnyebb vad, az idegen uralmat nehezen tűrő népeken uralkodni, mint saját elménket megfékezni és saját uralmunk alatt tartani.”

„Nem teszel jótéteményt valakivel azzal, hogy felhagysz a bántásával; és soha nem lehet jó szolgálat valakinek az, ha leveszed róla a terhet, amelyet te magad raktál rá.”

„Senkit sem emelt olyan magasra a szerencse, hogy ne volna annál inkább szüksége barátra, mert semmi másra nincs szüksége.”

„Ha csak akkor vagy hasznos a barátodnak, amikor bajban van, és fölösleges vagy, amikor minden jól megy neki, csekélyre becsülöd a saját értékedet.”

„Aki túl sokat gondol egy jótétemény viszonzására, annak azt kell feltételeznie, hogy barátja túl sokat gondol a viszonzás elnyerésére.”

„Aki valaha a filozófiának szentelte magát, soha nem válik egészen gonosszá; elméjét olyan mélyen átszínezi a filozófia, hogy színei sohasem romolhatnak meg és feketedhetnek el teljesen.”

„Jobb emberré teszed a barátodat, ha türelemmel vagy iránta; szemrehányásaiddal minden esetben rosszabbá teszed.”

„Barátunk nem olyan ember, amilyennek reméltük; mi mégis, vele ellentétben, maradjunk ugyanazok, akik voltunk.”

„Még az elveszettnek látszó jótétemények esetében is sok jót tehet a szelídség; a lélek sebeit ugyanolyan gyengéden kell kezelni, mint a test sebeit.”

„Senki sem járhat tévúton pusztán egyedül: szükségképpen más ember helytelen cselekedetének okozójává és tanácsadójává is válik.”

„Azt vizsgáljuk hát, hogy mit a legjobb tennünk, ne azt, hogy mit tesznek a leggyakrabban.”

„A legfőbb jó az a lélek, amely semmibe veszi a szerencse fordulatait, és az erényben leli örömét.”

„Boldog tehát az az ember, aki mindenben helyesen tud ítélni; boldog, aki jelenlegi körülményei között, bármilyenek legyenek is, elégedett, és barátságban van életének feltételeivel.”

„Az embernek elfogulatlannak kell lennie, és nem hagynia, hogy a külső dolgok legyőzzék: egyedül önmagát kell csodálnia, bíznia saját lelkében, és úgy rendeznie az életét, hogy jó és rossz szerencsére egyaránt készen álljon.”

„Bátran kijelentheted hát, hogy a legfőbb jó a lélek egysége: ahol ugyanis összhang és egység van, ott az erényeknek is jelen kell lenniük; a vétkek azok, amelyek egymással háborúznak.”

„Tévedsz tehát, amikor azt kérdezed tőlem, miért törekszem az erényre: olyasmit keresel ugyanis, ami a legfőbb fölött áll.”

„A túl sok élvezet ártalmas; az erénynél viszont semmiféle túlzástól nem kell félnünk, mert a mértékletesség magában az erényben foglaltatik.”

„Bármim legyen is, sem kapzsin fel nem halmozom, sem könnyelműen el nem tékozlom.”

„Semmit sem fogok a közvélemény miatt tenni, hanem mindent a lelkiismeretem miatt: valahányszor egyedül teszek valamit, azt fogom gondolni, hogy közben a római nép szeme rajtam van.”

„Evésben és ivásban az lesz a célom, hogy a természet vágyait csillapítsam, ne pedig az, hogy a hasamat megtöltsem és kiürítsem.”

„Röviden: az én gazdagságom hozzám tartozik, te a gazdagságodhoz tartozol.”

„Hagyj fel hát azzal, hogy megtiltod a filozófusoknak a pénz birtoklását: senki sem ítélte szegénységre a bölcsességet.”

„Tégy úrrá egy dúsgazdag ember házában; helyezz oda, ahol arany- és ezüstedényeket használnak a leghétköznapibb célokra is: nem fogom többre tartani magamat olyan dolgok miatt, amelyek, bár a házamban vannak, mégsem részei önmagamnak.”

„Valahányszor szégyelljük bevallani szenvedésünk valódi okát, és a szemérem arra késztet, hogy befelé fojtsuk szenvedéseinket, a szűk helyre bezárt, kiutat nem találó vágyak megfojtják egymást.”

„A jó polgár szolgálatai sohasem vesznek kárba: jót tesz azzal, hogy hallják és látják, arckifejezésével, mozdulataival, néma elszántságával, sőt még a járásával is.”

„Először azonban önmagunkat kell megvizsgálnunk, azután az ügyet, amelyet el akarunk intézni, majd azokat, akiknek érdekében vagy társaságában intézzük.”

„Mindenekelőtt szükséges, hogy igaz képet alkossunk önmagunkról, mert rendszerint azt gondoljuk, többre vagyunk képesek, mint amire valójában.”

„Semmi jó nem származik abból, ha elménket hozzá nem illő munkára kényszerítjük: hiábavaló a természet ellen küzdeni.”

„Olyan embereket válasszunk barátainknak, akik lehetőleg mentesek az erős vágyaktól; a vétkek ugyanis ragályosak, átterjednek az emberről a szomszédjára, és ártanak annak, aki hozzájuk ér.”

„Tekints a világegyetemre: látni fogod az isteneket minden vagyontól mentesen, akik semmit sem birtokolnak, bár mindent adnak.”

„Az élet minden helyzetében találsz szórakozást, pihenést és örömöt; feltéve persze, hogy hajlandó vagy inkább könnyedén venni a bajokat, mint gyűlölni őket.”

„Egyetlen helyzet sem lehet annyira nyomorúságos, hogy egy elfogulatlan elme ne találjon benne semmit, ami kárpótolná.”

„Hívd segítségül a józan észt a nehézségek ellen: meg lehet lágyítani, ami kemény, ki lehet tágítani, ami túl szűk, és el lehet érni, hogy a súlyos terhek kevésbé nyomják azt, aki ügyesen hordozza őket.”

„Ne is irigyeljük azokat, akik magas helyen állnak: a nekünk magasztosnak tűnő magaslatok meredekek és sziklásak.”

„Sohasem fogok szégyellni egy jó mondást idézni csak azért, mert rossz szerzőtől származik.”

„Tudd hát, hogy az élet minden állapota mulandó, és ami valaha bárkivel megtörtént, veled is megtörténhet.”

„Olyan mélyen gyökeret vert bennünk az a baj, hogy mások véleménye vezet, hogy már a bánatot, minden érzelem legegyszerűbbjét is kezdjük megjátszani.”

„Mégis mértéket kell tartanunk ebben, mert nagy különbség van aközött, hogy egyszerűen vagy hanyagul élünk.”

„Az emberek elméjének pihenésre van szüksége: a pihenés után jobb állapotban és nagyobb erővel kel újra életre.”

„Nagy különbség van aközött, hogy lazábban fogsz valamit, vagy elengeded.”

„Nem az számít, mit viselsz el, hanem az, hogyan viseled el.”

„A töretlen jólét egyetlen csapást sem bír el; aki viszont szakadatlanul küzdött a szerencsétlenségeivel, annak szenvedései megvastagították a bőrét: egyetlen csapásnak sem enged, és ha elesik is, térden állva harcol tovább.”

„Azért tartalak boldogtalannak, mert még sohasem voltál boldogtalan: úgy mentél végig az életeden, hogy nem találkoztál ellenféllel; senki sem fogja megismerni az erődet, még te magad sem.”

„Kérlek, ne rettegj azoktól a dolgoktól, amelyeket a halhatatlan istenek sarkantyúként alkalmaznak a lelkünkön: a szerencsétlenség alkalom az erény számára.”

„Minden túlzás ártalmas, de a túlzott kényelem a legártalmasabb: kihat az agyra, hiú képzelgésekbe viszi az emberek elméjét, és sűrű felhőt borít az igazság és a hamisság határára.”

„Ha hozzászokunk a veszélyhez, megtanuljuk semmibe venni.”

„Abban nincs boldogtalanság, amit a szokás természetünk részévé tett: az emberek fokozatosan örömüket lelik abban, amire eleinte a szükség kényszerítette őket.”

„A sorsistennők vezetnek bennünket, és minden ember napjainak hossza születése első órájában eldől: minden ok egy korábbi októl függ; a végzet egyetlen hosszú láncolata dönt el mindent, a közügyeket és a magánügyeket egyaránt.”

„Nem az sebezhetetlen, akit sohasem ér ütés, hanem az, akit sohasem sebeznek meg.”

„A Szerencse nem ad erényt; ezért el sem veszi.”

„Az erény szabad, sérthetetlen, kimozdíthatatlan és megingathatatlan, és annyira megedződött a szerencsétlenségekkel szemben, hogy azok meg sem hajlíthatják, nemhogy legyőzhetnék.”

„A jó emberek békében élnek egymással; a rosszak egyformán ártanak a jóknak és egymásnak.”

„Némelyek hallani sem akarnak a korukról, ősz hajukról és mindarról, aminek az eléréséért az emberek imádkoznak.”

„Milyen késő akkor kezdeni az életet, amikor már távoznunk kell belőle!”

„Időnk felhasználásának gyorsasága versenyezzen hát magának az időnek a gyorsaságával; úgy kell innunk belőle, mint egy sebesen rohanó áradatból, amely nem fog örökké folyni.”

„A nyugodt és békés lélek kiváltsága, hogy életének minden részét áttekintheti; az elfoglalt emberek elméje viszont olyan, mint az igába fogott állat: nem fordulhat félre, és nem nézhet hátra.”

„Az igazi bölcsesség abban áll, hogy nem távolodunk el a természettől, és viselkedésünket törvényei és mintája szerint alakítjuk.”

„Mennyivel boldogabb az, aki senkinek sem tartozik semmiért, csak olyasmiért, amiről a legnagyobb könnyedséggel le tud mondani!”

„Az egész élet rabszolgaság: békéljen hát meg mindenki a sorsával, panaszkodjon rá a lehető legkevesebbet, és ragadja meg mindazt a jót, ami elérhető számára.”

„Attól még nem kevésbé rabló valaki, hogy kardja beleakad áldozata ruhájába, és célt téveszt.”

„Az emberek a legnagyobb értéket tulajdonítják az ajándékoknak vagy járadékoknak, és hogy megszerezzék őket, bérbe adják munkájukat, szolgálataikat vagy gondoskodásukat; az időt senki sem becsüli: azt sokkal bőkezűbben adják, mintha semmibe sem kerülne.”

„Pedig semmi sem gyönyörködteti annyira a lelket, mint a hűséges és kellemes barátság.”

„Nem rövid életet kapunk, hanem mi tesszük röviddé; és nem a napokban szűkölködünk, hanem pazarlón bánunk velük.”

„Egész életen át tanulni kell élni, és – ami talán még jobban meglep téged – egész életen át tanulni kell meghalni.”

„A halogatás az élet legnagyobb pazarlása: egyik napot a másik után csikarja ki tőlünk, és azzal veszi el a jelent, hogy valamit ígér a jövőre.”

„Az igazságosság kardja rossz helyen van a haragvó ember kezében.”

„Nincs keserűbb a hosszú bizonytalanságnál; egyesek könnyebben viselik el reményeik kioltását, mint azok elodázását.”

„Sokkal jobb néhány írónak szentelned magad, mint sokat csak futólag átlapoznod.”