A haragról

„Más vétkeket el lehet rejteni, és titokban lehet dédelgetni; a harag nyíltan megmutatkozik, és kiül az arcra: minél nagyobb, annál nyilvánvalóbban tör elő.”

„Az emberiség kölcsönös segítségre született, a harag kölcsönös pusztulásra: az előbbi a közösséget szereti, az utóbbi az elidegenedést.”

„Vannak dolgok, amelyeknek a kezdete hatalmunkban áll, de amelyek, ha kibontakoztak, saját erejüknél fogva sodornak magukkal, és nem hagynak visszautat.”

„Az a legmegbízhatóbb erény, amely hosszan és gondosan mérlegeli önmagát, uralkodik magán, és lassan, megfontoltan lép előtérbe.”

„Aki ártatlannak mondja magát, inkább külső tanúkra tekint, mint a saját lelkiismeretére.”

„Semmi sem illik kevésbé ahhoz, aki büntetést szab ki, mint a harag; a büntetésnek ugyanis annál nagyobb ereje van a megjavításra, minél megfontoltabb ítélettel mondják ki.”

„Mi is lehetne méltatlanabb a bölcshöz, mint hogy szenvedélyei mások gonoszságától függjenek?”

„Hogy ne haragudj egyes emberekre, az egész sokaságnak meg kell bocsátanod, az egész emberi nemet fel kell oldoznod.”

„Hosszan tartó küzdelemre van szükségünk az állandó és szaporán tenyésző bajok ellen; nem is azért, hogy legyőzzük őket, hanem csupán azért, hogy ne hatalmasodjanak el rajtunk.”

„Ami másoknak rettegést okoz, maga is félti önmagát.”

„A bajok, amelyektől szenvedünk, gyógyíthatók; és mivel természetes hajlandósággal születtünk a jóra, maga a természet segít nekünk, ha megpróbáljuk jobbá tenni életünket.”

„Mi lehet pihentetőbb a békés léleknél, és mi fárasztóbb a haragnál?”

„Legyen a bölcs mértéktartó, és amikor kissé erélyesebben kell cselekedni, az erőt hívja segítségül, ne a haragot.”

„A játékok is hasznosak lesznek: a mértékletes öröm ugyanis felüdíti az elmét, és helyes egyensúlyba hozza.”

„Mindig hagynunk kell némi időt eltelni, mert az idő feltárja az igazságot.”

„Igen nagy bajt okoz, ha készségesen elhiszünk mindent, amit hallunk; gyakran meg sem kellene hallgatnunk, mert olykor jobb, ha megtévesztenek, mint ha megtévesztést gyanítunk.”

„Semmi sem táplálja hát jobban a haragot, mint a túlzó és elégedetlen fényűzés: a lelket kemény bánásmóddal kell megedzeni, hogy csak a súlyos ütéseket érezze meg.”

„Tegyük fel, hogy büntetnek bennünket; ne csak arra gondoljunk, amit elszenvedünk, hanem arra is, amit tettünk: ítéljük meg korábbi életünket.”

„Mennyivel messzebbre terjednek a kötelesség szabályai, mint a törvényéi!”

„Mi lehet igazságtalanabb annál, mint titokban hitelt adni valaminek, és nyíltan haragudni miatta?”

„Ahogyan minden testrész együttműködik, mert az egész test érdeke, hogy mindegyik ép maradjon, úgy az embereknek is kímélniük kell egymást, mert közösségre születtek.”

„A nagy lélekhez az illik, hogy semmibe vegye az ellene elkövetett sérelmeket; a bosszú legmegvetőbb formája, ha ellenfelünket nem tartjuk méltónak arra, hogy bosszút álljunk rajta.”

„Semmi sem igazságtalanabb annál, mint hogy valaki megörökölje apja viszályait.”

„Ha valaki haragszik rád, haragjára jótéteményekkel válaszolj: az a viszály, amelyet csak az egyik fél vállal, magától elenyészik; a harchoz két ember kell.”

„Mennyivel dicsőbb minden sérelmet és sértést visszaverni magunkról, mint aki minden fegyver számára áthatolhatatlan páncélt visel; hiszen a bosszú beismerése annak, hogy megsebeztek bennünket.”

„A lelki nagyságnak nincs nagyobb bizonyítéka annál, mint hogy semmi, ami veled történik, nem képes haragra gerjeszteni.”

„Vállalkozásaink ne legyenek hát sem kicsinyesek, sem elbizakodottak és vakmerők; reményeink ne kalandozzanak messzire otthonról; ne próbáljunk olyasmit, aminek a sikere, ha elérjük, magunkat is meghökkentene.”

„Valahányszor úgy látszik, hogy egy vita a szokásosnál hosszabb vagy hevesebb lesz, fékezzük meg már a kezdetén, mielőtt erőre kapna.”

„Nem mindenki ugyanúgy sértődik meg; tudnod kell hát, mi a saját gyenge pontod, hogy különös gonddal óvhasd.”

„Aki igyekszik megtudni, mit mondanak róla, és kiássa a rosszindulatú történeteket, még ha titokban mondták is el őket, az maga rombolja le saját lelki nyugalmát.”

„Az emberek nagy része maga gyártja a sérelmeit, vagy alaptalan gyanút táplálva, vagy apróságokat felnagyítva.”

„Képzeljük magunkat annak a helyébe, akire haragszunk: jelenleg a saját fontosságunkról alkotott túlzó kép tesz hajlamossá a haragra, és nagyon is készek vagyunk másokkal megtenni azt, amit magunkkal szemben nem tudunk elviselni.”

„Küzdj keményen önmagaddal, és ha nem tudod legyőzni a haragot, ne hagyd, hogy ő győzzön le téged: máris felülkerekedtél rajta valamennyire, ha nem mutatkozik meg, ha nem engedsz szabad utat neki.”

„Külső viselkedésünk fokozatosan hatni kezd belső gondolatainkra.”

„Ne egyetlen óra vagy nap alapján alkoss ítéletet; vedd szemügyre elméd egész hajlandóságát: még ha nem tettél is rosszat, képes vagy rá.”

„Mennyivel jobb begyógyítani egy sérelmet, mint megbosszulni?”

„Soha nem lesz jó sora annak, akinek kín látni, hogy valakinek jobb sora van nála.”

„Ugyanazokra a dolgokra vágyni, aminek a barátság kötelékévé kellett volna válnia, viszályok és gyűlölet forrása lesz.”

„Minden érzékünket erőssé kell nevelnünk: természetüknél fogva sokat képesek elviselni, feltéve, hogy a lélek nem kényezteti el őket.”

„A lélek elég erős ahhoz, hogy elviselje azokat a bajokat, amelyekre felkészült.”

„Nyugtassuk meg teljesen a saját lelkiismeretünket, de ne törekedjünk arra, hogy elismerést szerezzünk magunknak.”

„Az élet nem tűri a pazarlást, és nincs fölösleges időnk, amelyet eldobhatnánk.”

„Ez a lélegzet, amelyet oly drágának tartunk, hamarosan elhagy bennünket; addig pedig, amíg lélegzünk, amíg emberek között élünk, gyakoroljuk az emberséget: senkinek se okozzunk rettegést, és senkire se jelentsünk veszélyt.”

„Az igazságosság kardja rossz helyen van a haragvó ember kezében.”