Marcus Aurelius Idézetek

„Légy olyan, mint a sziklafok, amelyen újra meg újra megtörnek a hullámok, ő mégis szilárdan áll, és lecsillapítja maga körül a víz tombolását.”

„Ne beszélj többé arról, milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy az.”

„Az idő olyan, mint a megtörténő eseményekből álló folyó, mint egy vad áradat: amint megpillantunk valamit, már el is sodródik, más kerül a helyére, és az is elsodródik majd.”

„Úgy állhatsz a legjobban bosszút, ha nem válsz hasonlóvá ahhoz, aki rosszat tett.”

„Minden bosszúságra okot adó helyzetben jusson eszedbe ez az elv: ne azt gondold, hogy ez szerencsétlenség, hanem azt, hogy nemesen elviselni szerencse.”

„Amilyenek a rendszeresen visszatérő gondolataid, olyan lesz elméd jellege is; a lelket ugyanis a gondolatok színezik meg.”

„Az emberek menedéket keresnek maguknak: vidéki házakat, tengerpartokat és hegyeket; és te is nagyon szoktál vágyakozni ilyesmire. Ez azonban teljesen a leghétköznapibb emberekre vall, hiszen hatalmadban áll bármikor, amikor csak akarod, önmagadba visszavonulni.”

„Bármit tesz vagy mond bárki, nekem jónak kell lennem; ahogyan az arany, a smaragd vagy a bíbor is mindig ezt mondaná: bármit tesz vagy mond bárki, nekem smaragdnak kell lennem, és meg kell őriznem a színemet.”

„Ha valamit nehezen tudsz véghezvinni, ne gondold, hogy ember számára lehetetlen; ha viszont valami lehetséges az embernek és összhangban van a természetével, gondold azt, hogy te is elérheted.”

„Még ha háromezer évig élnél is, sőt ugyanennyiszer tízezer évig, akkor is emlékezz rá: senki sem veszít el más életet, csak azt, amelyet éppen él, és nem él mást, csak azt, amelyet éppen elveszít.”

„Az ember sajátossága, hogy még azokat is szereti, akik rosszat tesznek.”

„A lámpa fénye ragyogását megőrizve világít, amíg ki nem alszik; hát a benned élő igazság, igazságosság és mértékletesség már halálod előtt kialudna?”

„Ami a méhraj javát nem szolgálja, az a méh javát sem szolgálja.”

„Az ember gyakran azzal követ el igazságtalanságot, hogy nem tesz meg valamit, nem csak azzal, hogy megtesz valamit.”

„Ne engedd, hogy a jövő dolgai megzavarjanak: ha szükséges, úgyis eljutsz hozzájuk, ugyanazzal az értelemmel felvértezve, amelyet most a jelen dolgaiban használsz.”

„Az emberek egymásért vannak. Tanítsd hát őket, vagy viseld el őket.”

„Gyakorold magad abban is, aminek a véghezviteléről már lemondtál. Hiszen a bal kéz is, amely gyakorlat híján minden másban ügyetlen, erősebben tartja a kantárt, mint a jobb, mert ebben gyakorlatot szerzett.”

„Ha a körülmények valamiképpen kibillentettek nyugalmadból, gyorsan térj vissza önmagadhoz, és ne maradj tovább összhang nélkül, mint ameddig a kényszer tart; mert annál inkább ura leszel az összhangnak, minél gyakrabban térsz vissza hozzá.”

„Senkivel sem történik semmi olyasmi, aminek az elviselésére a természet ne tette volna képessé.”

„Járd hát végig ezt a rövid időt a természettel összhangban, és elégedetten fejezd be utadat, ahogyan az érett olajbogyó is lehull, áldva a természetet, amely létrehozta, és hálát adva a fának, amelyen növekedett.”

„Szégyen, ha ebben az életben a lélek roskad össze előbb, miközben a tested még kitart.”

„Nevetséges, hogy az ember nem a saját hitványsága elől menekül, pedig ez lehetséges, hanem mások hitványsága elől, ami lehetetlen.”

„Gyakran csodálkoztam azon, hogyan lehetséges, hogy minden ember jobban szereti önmagát mindenki másnál, mégis kevesebbre becsüli a saját magáról alkotott véleményét mások véleményénél.”

„Ha valakinek a hibája felháborít, fordulj nyomban önmagad felé, és gondold végig, hogyan vétkezel te is hasonlóképpen.”

„Szoktasd magad arra, hogy figyelmesen hallgasd mások szavait, és amennyire csak lehet, helyezkedj bele a beszélő gondolatvilágába.”

„Ne vesd meg a halált, hanem fogadd teljes elégedettséggel, hiszen ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket a természet akar.”

„Tekintsd magad halottnak, mintha életedet egészen mostanáig már befejezted volna; a hátralévő időt pedig, amelyet még megengednek neked, éld a természet szerint.”

„Légy derűs is, és ne keresd a külső segítséget, sem a mások adta nyugalmat. Az embernek egyenesen kell állnia, nem pedig másokra támaszkodva.”

„Akinek nincs egyetlen, mindig változatlan célja az életben, az maga sem maradhat egy és ugyanaz egész életén át.”

„Ne háborgasd magad azzal, hogy az egész életedre gondolsz. Ne foglalja magába gondolatod egyszerre mindazt a sokféle bajt, amely várakozásod szerint rád szakadhat.”

„Ha örömet akarsz szerezni magadnak, gondolj a veled élők erényeire.”

„A harag hevében jusson eszedbe ez az igazság: az indulatnak engedni nem férfias; a szelídség és a gyengédség pedig, ahogyan jobban illik az emberi természethez, úgy férfiasabb is.”

„Kezdd a reggelt azzal, hogy ezt mondod magadnak: fontoskodó, hálátlan, gőgös, csalárd, irigy és közösségellenes emberekkel fogok találkozni. Mindez azért történik velük, mert nem ismerik a jót és a rosszat.”

„Fél valaki a változástól? Ugyan mi történhet változás nélkül?”

„Ha valakinek a szemérmetlen viselkedése felháborít, azonnal kérdezd meg magadtól: lehetséges volna, hogy ne legyenek szemérmetlen emberek a világon? Nem lehetséges. Ne követelj hát lehetetlent.”

„Tegyük fel, hogy valaki megvet. Ez legyen az ő gondja. Én viszont arra fogok ügyelni, hogy ne lehessen rajtakapni azon, hogy bármi megvetésre méltót teszek vagy mondok.”

„Ahogy a ló, miután futott, a kutya, miután követte a vad nyomát, és a méh, miután megtermelte a mézet, úgy az ember sem hív másokat, hogy jöjjenek és lássák, ha jót tett, hanem továbblép a következő tetthez, ahogyan a szőlőtő is újra szőlőt terem, amikor eljön az ideje.”

„A természetnek, amely mindent ad és mindent visszavesz, a tanult és szerény ember ezt mondja: adj, amit akarsz; végy vissza, amit akarsz.”

„Csak azt szeresd, ami veled történik, és ami sorsod fonalába van szőve. Hiszen mi illene jobban hozzád?”

„Tíz napon belül istennek fogsz tűnni azok szemében, akiknek most vadállat és majom vagy, ha visszatérsz elveidhez és az értelem tiszteletéhez.”

„Alkalmazkodj azokhoz a dolgokhoz, amelyeket a sors neked juttatott; az embereket pedig, akik között osztályrészedül jutott élni, szeresd, de igazán és őszintén.”

„Minden, ami bármilyen módon szép, önmagában szép, és önmagában teljesedik ki; a dicséret nem része. Így hát sem rosszabbá, sem jobbá nem tesz semmit az, hogy dicsérik.”

„A legtöbb dolog, amit mondunk és teszünk, szükségtelen; ha az ember ezeket elhagyja, több szabad ideje és kevesebb nyugtalansága lesz. Ezért minden alkalommal kérdezze meg magától: ez is a szükségtelen dolgok közé tartozik?”

„Nincs időd vagy képességed olvasni. De van időd vagy képességed megfékezni a gőgöt.”

„Elveid alkalmazásában a pankráció versenyzőjéhez kell hasonlítanod, nem a gladiátorhoz: a gladiátor elejti a kardját, amelyet használ, és megölik; a másiknak viszont mindig kéznél van a keze, és semmi mást nem kell tennie, csak használnia.”

„Ha valaki rosszat tett, a kár az övé. De talán nem is tett rosszat.”

„Aki a hírnevet szereti, más ember tevékenységét tekinti a maga javának; aki az élvezetet szereti, a saját érzeteit; akinek viszont van belátása, az a saját tetteit tekinti a maga javának.”

„Ismerd fel végre, hogy van benned valami jobb és istenibb azoknál a dolgoknál, amelyek a különféle szenvedélyeket keltik, és mintegy zsinóron rángatnak.”

„Milyen furcsán viselkednek az emberek! Azokat nem hajlandók dicsérni, akik velük egy időben és velük együtt élnek; de nagyra tartják, ha az utókor dicséri őket, olyanok, akiket sosem láttak, és soha nem is fognak látni.”

„Ne szégyelld, ha segítenek rajtad; hiszen az a dolgod, hogy teljesítsd a kötelességedet, mint a katona, amikor megostromol egy várost.”

„Ne csömörödj meg, ne csüggedj el, és ne légy elégedetlen, ha nem sikerül mindent a helyes elvek szerint tenned.”

„Soha ne tarts hasznosnak magad számára olyasmit, ami arra kényszerít, hogy megszegd ígéretedet, elveszítsd önbecsülésedet, gyűlölj valakit, gyanakodj, átkozódj, képmutatóan viselkedj, vagy olyasmire vágyj, amihez falakra és függönyökre van szükség.”

„Az ág, amelyet levágtak a szomszédos ágról, szükségképpen az egész fáról is le van vágva. Ugyanígy az ember is, amikor elszakad egy másik embertől, az egész emberi közösségtől elszakadt.”

„Ne mondj magadnak többet annál, amit az első képzetek közölnek. Tegyük fel, hogy azt jelentették neked: valaki rosszat mond rólad. Ezt jelentették; azt viszont nem jelentették, hogy sérelem ért.”

„Hamarosan, nagyon hamar hamu leszel vagy csontváz, és egy név, vagy még egy név sem; a név pedig hang és visszhang.”

„A külső látszat ugyanis bámulatosan meg tudja téveszteni az értelmet; és éppen akkor csap be leginkább, amikor a legbiztosabb vagy abban, hogy fáradozásodra méltó dolgokkal foglalkozol.”

„Hajóra szálltál, megtetted az utat, partra értél; szállj ki.”

„Semmi sem új: minden egyszerre ismerős és rövid életű.”

„Mi a mesterséged? Jónak lenni.”

„Ne úgy dolgozz, mint aki szerencsétlen, és ne úgy, mint aki szánalmat vagy csodálatot akar kelteni.”

„Olyan embertől akarsz dicséretet kapni, aki óránként háromszor átkozza önmagát? Olyasvalakinek akarsz tetszeni, aki önmagának sem tetszik?”

„Ügyelj rá, hogy ne érezz úgy az embertelenek iránt, ahogyan ők éreznek az emberek iránt.”

„Szétszórttá tesznek a rád zúduló külső dolgok? Adj időt magadnak, hogy valami újat és jót tanulj, és ne hagyd, hogy tovább sodorjanak körbe-körbe.”

„Szeresd a mesterséget, amelyet megtanultál, bármily szerény legyen is, és elégedj meg vele.”

„Gondolj arra, hogy az emberek akkor is ugyanazt fogják tenni, még ha te belepukkadsz is.”

„Töröld el a képzelgést; fékezd meg a vágyat; oltsd ki a sóvárgást; tartsd meg a vezérlő értelmet önmaga urának.”

„Sietnünk kell tehát, nemcsak azért, mert mindennap közelebb kerülünk a halálhoz, hanem azért is, mert a dolgok felfogása és megértése előbb szűnik meg.”

„Életed egyenletesen áradó boldogságban telhet, ha képes vagy a helyes úton járni, és helyesen gondolkodni és cselekedni.”

„Ne úgy vélekedj a dolgokról, ahogyan az, aki bánt téged, vagy ahogyan ő szeretné, hogy vélekedj, hanem olyannak lásd őket, amilyenek valójában.”

„Mi képes hát vezetni az embert? Egyvalami, és csakis egy: a filozófia.”

„Akit áthatnak az igaz elvek, annak a legrövidebb tanítás is elegendő, akárcsak bármely közönséges tanítás, hogy emlékeztesse: szabadnak kell lennie a bánattól és a félelemtől.”

„Minden fájdalomban legyen jelen ez a gondolat: nincs benne semmi becstelen, és a vezérlő értelmet sem teszi rosszabbá.”

„Aki mindenben az értelmet követi, egyszerre nyugodt és tevékeny, s egyben derűs és összeszedett is.”

„Az ember legboldogabb sorsa az volna, ha úgy távozhatna az emberek közül, hogy sosem ízlelte meg a hazugságot, a képmutatást, a fényűzést és a gőgöt.”

„Mire használom most a saját lelkemet? Minden alkalommal fel kell tennem magamnak ezt a kérdést.”

„Milyen nevetséges az, aki bármin is meglepődik, ami az életben történik, és milyen idegen itt!”

„Ne tégy úgy, mintha tízezer évig élnél. A halál ott függ fölötted. Amíg élsz, amíg hatalmadban áll, légy jó.”

„Milyen világosan látszik, hogy nincs az életnek még egy olyan állapota, amely annyira alkalmas volna a filozofálásra, mint az, amelyben most éppen vagy.”

„A veszteség nem más, mint változás.”

„Nem helyénvaló, hogy fájdalmat okozzak magamnak, hiszen szándékosan még másnak sem okoztam soha fájdalmat.”

„Ritkán látni olyat, hogy valaki azért boldogtalan, mert nem figyeli, mi zajlik más elméjében; akik viszont saját elméjük mozgásait nem figyelik, azok szükségképpen boldogtalanok.”

„Test, lélek, értelem: a testhez tartoznak az érzetek, a lélekhez a vágyak, az értelemhez az elvek.”

„Egyetlen tettet se hajts végre cél nélkül, sem másképp, mint a mesterség tökéletes elvei szerint.”

„A világegyetem átalakulás; az élet vélemény.”

„Ne hagyd, hogy ide-oda sodorjanak, hanem minden mozdulatodban tartsd szem előtt az igazságosságot, és minden képzet felmerülésekor őrizd meg a felfogás, a megértés képességét.”

„Minden csupán egy napig tart: az is, ami emlékezik, és az is, amire emlékeznek.”

„Vizsgáld meg az emberek vezérlő elveit, még a bölcsekét is: miféle dolgokat kerülnek, és mifélékre törekednek.”

„Boldogtalan vagyok, mert ez történt velem. Nem így van: boldog vagyok, bár ez történt velem, mert továbbra is mentes maradok a fájdalomtól; sem a jelen nem tör össze, sem a jövőtől nem félek.”

„Milyen könnyű elhárítani és eltörölni minden zavaró vagy oda nem illő képzetet, és nyomban teljes nyugalomban lenni.”

„Az értelem és a gondolkodás művészete, a filozófia, olyan erők, amelyek elegendők önmaguknak és saját műveikhez.”

„Tiszteld azt, ami a világegyetemben a legjobb; ez pedig az, ami minden dolgot felhasznál és minden dolgot irányít.”

„Gondolj gyakran arra, milyen gyorsan múlnak el és tűnnek el a dolgok, a létezők és a keletkezők egyaránt.”

„A világegyetem értelme közösségi természetű.”

„Minden létező hamarosan megváltozik: vagy párává lesz, ha valóban egy az összes anyag, vagy szétszóródik.”

„Egyetlen dologban leld örömödet és nyugalmadat: abban, hogy egyik közösséget szolgáló tettől a másikig haladsz, Istenre gondolva.”

„Ha bárki meg tud győzni, és meg tudja mutatni, hogy nem helyesen gondolkodom vagy cselekszem, örömmel változtatok; hiszen az igazságot keresem, amely még soha senkinek sem ártott.”

„A halál az érzékek útján érkező képzetek megszűnése, a vágyakat mozgató zsinórok húzogatásának megszűnése, a gondolatok ide-oda járásának és a test szolgálatának megszűnése.”

„Tiszteld az isteneket, és segíts az embereken.”

„Ázsia és Európa a világegyetem egy-egy szeglete; az összes tenger egyetlen csepp a világegyetemben; az Athósz egy kis rög a világegyetemben; az egész jelen idő egy pont az örökkévalóságban.”

„Gondolkodj el gyakran a világegyetem összes dolgának összefüggésén és egymáshoz való viszonyán.”

„Milyen hamar beborít mindent az idő, és mennyi mindent beborított már.”

„Minden dolog összefonódik egymással, és szent a kötelék; alig akad olyan dolog, amely ne kapcsolódna minden máshoz.”

„Az értelmes élőlény számára ugyanaz a cselekedet felel meg a természetnek és az értelemnek.”

„A vezérlő értelem nem zavarja meg önmagát; úgy értem, nem rémíti meg önmagát, és nem okoz magának fájdalmat.”

„Az uralkodó értelmi elv természete olyan, hogy elégedett önmagával, amikor igazságosan cselekszik, és így biztosítja a nyugalmat.”

„A halálról: akár szétszóródás, akár atomokra bomlás, akár megsemmisülés, mindenképpen vagy kialvás, vagy változás.”

„A fájdalomról: az elviselhetetlen fájdalom elragad bennünket; amelyik viszont sokáig tart, elviselhető. Az elme pedig önmagába visszahúzódva megőrzi saját nyugalmát, és a vezérlő értelem nem válik rosszabbá.”

„Az élet művészete inkább a birkózó művészetéhez hasonlít, mint a táncoséhoz, mégpedig abban, hogy készen és szilárdan kell állnia a hirtelen és váratlan támadásokkal szemben.”

„Minden változás, mégsem kell félnünk semmi újtól.”

„A fájdalom vagy a test számára rossz — akkor mondja meg a test, mit gondol róla —, vagy a lélek számára; de a léleknek hatalmában áll megőrizni derűjét és nyugalmát, és nem tartani rossznak a fájdalmat.”

„A szenátusban és minden emberhez, bárki legyen is, illendően beszélj, minden keresettség nélkül: használj egyszerű beszédet.”

„Fogadd gőg nélkül a gazdagságot vagy a jólétet, és állj készen arra, hogy elengedd.”

„Az értelmes élőlény alkatában nem látok olyan erényt, amely szemben állna az igazságossággal; látok viszont olyat, amely szemben áll az élvezet szeretetével: ez a mértékletesség.”

„Általában véve a gonoszság egyáltalán nem árt a világegyetemnek; különösen pedig egyik ember gonoszsága nem árt a másiknak.”

„Az ember, Isten és a világegyetem is gyümölcsöt terem; mindegyik a megfelelő időszakban termi meg.”

„Az értelmes, közösségi élőlény számára a rossz és a jó nem a tétlenségben, hanem a cselekvésben rejlik, ahogyan erénye és vétke is a cselekvésben rejlik, nem a tétlenségben.”

„Hamarosan mindannyiunkat beborít a föld; aztán a föld is megváltozik, és a változásból létrejövő dolgok is örökké változni fognak, majd az ezekből létrejövők ismét, örökké.”

„Az egyetemes ok olyan, mint a téli áradat: mindent magával sodor.”

„Ha valaki téved, tanítsd jóindulattal, és mutasd meg neki a tévedését.”

„Egyetlen természet sem alábbvaló a művészetnél, hiszen a művészetek a dolgok természetét utánozzák.”

„Az emberek megvetik egymást, és hízelegnek egymásnak; egymás fölé akarnak emelkedni, és megalázkodnak egymás előtt.”

„Gondold meg, milyen állapotban kell lennie az embernek testben és lélekben, amikor utoléri a halál; gondold meg az élet rövidségét, a múlt és a jövő idejének határtalan mélységét, minden anyag gyengeségét.”

„Lásd a dolgokat önmagukban, anyagukra, formájukra és céljukra bontva őket.”

„Ha valaki azt a látszatot keltette, hogy rosszat tett, mondd ezt: honnan tudom hát, hogy ez helytelen cselekedet?”

„Ha nem helyes, ne tedd meg; ha nem igaz, ne mondd ki.”

„Mindig a rövid úton haladj; a rövid út pedig a természetes: ezért mindent a legjózanabb értelemmel összhangban mondj és tégy.”

„A nyelvek csattogását sem szabad nagyra becsülnünk, mert a sokaság dicsérete csupán nyelvek csattogása.”

„Csak egyetlen dolog aggaszt: hogy olyasmit tennék, amit az ember alkata nem enged meg, vagy olyan módon, ahogyan nem engedi meg, vagy olyasmit, amit most nem enged meg.”

„Lehet, hogy más ügyesebben földre dönti az ellenfelét; de nem közösségibb lelkületű, nem szerényebb, nem felkészültebb mindannak fogadására, ami történik, és nem elnézőbb embertársai hibáival szemben.”

„Előbb találni tehát bármi földit, ami semmi más földivel nem érintkezik, mint olyan embert, aki teljesen elkülönül a többi embertől.”

„Nincs olyan szerencsés ember, akinek halálakor ne lennének mellette olyanok, akik örülnek annak, ami történni fog.”

„Micsoda hatalma van az embernek arra, hogy csak olyasmit tegyen, amit Isten jóváhagy, és elfogadjon mindent, amit Isten ad neki.”

„Azért, ami a természettel összhangban történik, sem az isteneket nem szabad hibáztatnunk, mert ők sem szándékosan, sem akaratlanul nem tesznek rosszat, sem az embereket, mert ők csak akaratlanul tesznek rosszat.”

„Tekints befelé. Belül van a jó forrása, és mindig fel fog buzogni, ha mindig ásol.”

„Az erkölcsi jellem tökéletessége abban áll, hogy az ember minden napot úgy töltsön el, mintha az utolsó volna, és ne legyen sem hevesen felindult, sem tespedt, sem képmutató.”

„Vedd el a véleményedet, és eltűnik a panasz: „Sérelem ért.” Vedd el a panaszt: „Sérelem ért”, és eltűnik a sérelem.”

„Egyvalami sokat ér itt: igazságban és igazságosságban leélni az életedet, jóindulattal még a hazugok és az igazságtalan emberek iránt is.”

„Ne pazarold életed hátralévő részét másokkal kapcsolatos gondolatokra, ha gondolataidat nem valamilyen közös hasznot szolgáló célra irányítod.”

„Városom és hazám, amennyiben Antoninus vagyok, Róma; amennyiben pedig ember vagyok, a világ.”

„A boldog élethez valóban nagyon kevés kell.”